A babahordozás csökkenti a testvérféltékenységet

A babahordozás és a testvérféltékenység

A testvérféltékenység gyakori félelem az édesanyákban, akik második (többedik) gyermeküket várják. Ilyenkor ezer kérdés merülhet fel benned:
Mi lesz, ha a kicsi megérkezik?
Mit fog hozzá szólni a nagy?
Hogyan kezeljem a dolgot, hogy szerettessem meg egymást a kicsikkel?
Fogom én úgy szeretni a babát, mint az első gyermekemet?
Hogy jön ide a hordozás? Miért lesz ez nekünk jó?

És ha már megérkezett a baba, és a tesó elromlott (sír, hisztizik, követelőzik, bepisil, dobálja az ételt, cumizik újra, átmegy "babába"), akkor mi a helyzet?

A babahordozás csökkenti a testvérféltékenységet

Hagy kezdjem személyes tapasztalattal. :)

Lassan 9 éve született meg az első babám. Utána nem apróztuk el a dolgot, 16 hónapra rá megszületett az öcsi. Volt bennem félelem, de annyira nem volt időm ezen rágódni, hiszen ott volt mellettem a 16 hónapos pelenkás kislányom. Mikor megszületett Gegi - bevallom őszintén - egy baba volt, akit el kellett látnom. Nem éreztem azt, amit éreztem a kislányom iránt. Ott voltam a kórházban, tettem a dolgom, és közben vártam, hogy Zsozsit behozzák nekem. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, a szeretet nem oszlik, hanem megsokszorozódik. Harmadik babám érkezésekor is ez történt, és mindhárom gyermekemet teljes odaadással, szívből szeretem és fogod szeretni te is a sajátjaidat.

4 nap után hazaengedtek minket, én mentem a kislányomhoz (épp Nagyinál aludt). Majd felkelt, rám nézett, és annyit mondott: Nagyi, nagyi.
Én teljesen megsemmisülve ültem az ágy szélén, és elkezdtem zokogni. Próbáltam úgy, hogy ő ezt ne lássa, hiszen neki örülök, őhozzá mentem. Pár napig így büntetett (mert nem voltam mellette, egy másik babával voltam valahol, akit aztán puff, haza is hoztam). Telt az idő, és Zsozsi számára világos lett, hogy ez a baba viszont itt is marad. Akkor elkezdődött egy olyan pár hetes korszak, amit nem kívánok senkinek. De mégis sok sok mindenre megtanított. Türelemre (még akkor is, ha elfogyott az aranyatartalék), kitartásra, probléma megoldásra, ravaszságra, segítség kérésre és máshogy gondolkodásra.

És ez volt a lényeg, mert ez hozta magával az előzőeket. Persze sokszor voltam kimerült, és sokszor volt reggel, hogy már az estét vártam. Zsozsi a maga 16 hónapjával komolyan vette a testvérféltékenységet. Soha nem az öccsét büntette. Vele tündéri volt a maga módján, figyelt rá, úgy ahogy játszott vele.
Engem büntetett. A gyerekek ilyenkor a szülőket büntetik. Sírt, hisztizett akkor, amikor csak tudott. Pelenkázásnál, (baba) szopinál, ide megyünk oda megyünknél, csak úgy, mindenért. A babával nem volt gond, hatalmasakat aludt. Zsozsit próbáltam mindenbe belevonni több-kevesebb sikerrel.

És akkor jött a párom, aki "kívülállóként" jobban látta a helyzetet, és ezt mondta:
Nézd Zsozsi szemszögéből a dolgokat. Amíg ő sír, azt mondod neki, hogy gyere a lábadon, olyan ügyes vagy, nem tudlak felvenni, mert itt van Gegi. Jaj ne csináld már, nincs semmi baj.
Ha Gegi sír, akkor felveszed. Ringatod, putyogsz neki, elviszed egyik helyről a másikra, öltözteted.
Ha az egyik sír "rászólsz" iránytod szavakkal, ha a másik sír segítesz neki tettekkel. Az egyiket viszed, a másikat nem. Az egyikre rászólsz, a másikra nem. Ugyan azért: a sírásért. Ekkor megpróbáltam más szemszögből nézni a dolgokat. Sokat segített.

És ami még illyenkor kell(ene), az a végtelen türelem. És szeretet. És ölelés még akkor is, ha épp majd' felrobbansz. Vond be mindenbe, de ne erőltess semmit. De ha a végleteket feszegeti, akkor bizony tudatni kell vele, hogy túl megy egy határon. És nem árt, ha van otthon pár doboz magnézium. :)

Mi tud még ilyenkor segíteni? Amikor nincs már türelem?



Egy nagyi például. Kérj segítséget - ha teheted. Nálam sokszor életmentő volt.

Vagy a hordozás, amit sajnos nem ismertem még akkor.

Hogyan jön ide a hordozás, és miben is tud segíteni?

A kisbaba megérkezésekor még több figyelemre, és türelemre van szükség, mint korábban. Nehéz ugyan annyi időt eltölteni a nagyobbal, mint a baba születése előtt.

A klasszikus helyzet (tesó és mindentől függetlenül): a babahordozás visszaadja a kezeidet. Mind a kettőt. Nem kell hosszan a karodban ringatnod a babád, ami egy idő után cipeléssé módosul, és így nem tudsz csinálni szinte semmit, a nagytesó meg hátrányba kerül.

A nagyobb testvér "visszakap". Több időt tudsz vele eltöltetni érdemben, és nem kell a türelmét, megértését kérned, mert a kicsivel foglalkozol. Sokáig a türelem és a megértés úgysem jellemző rájuk. :)

A baba megkapja a biztonságot adó testközelséget, míg a nagyobbal játszol. Hatalmasakat alszik a bőrkontaktus miatt, mert érzi a szívverésed, a bőröd illatát, és közben ringatod a járásoddal, mozgásoddal.

A nagyobbik testvér sem szenved hiányt, és lehet, hogy így a testvérféltékenység enyhébben zajlik le vagy éppen fel sem üti a fejét. :)

A lényeg, hogy a testvérféltékenység elmúlik. De tényleg. És imádat lesz a tesók között és a szülők felé.