Kap levegőt a baba a hordozóban?

Békésen szundikáló baba hordozóban elöl, vagy éppen hátul. Védve a feje alvócsuklyával/kendőszárral a bicsaklástól, a naptól, a széltől, a szemerkélő esőtől. Az arca nem látszik. Csak közelről. Óhatatlanul felmerül a kérdés a kép láttán, hogy kap levegőt a baba? Ki teszi fel ezt a kérdést? Sok mindenki. Mikor? Bármikor - ha hordozott babát látnak.

És az a helyzet, hogy magában a hordozó szülőben is felmerül a kétely. Kap levegőt a babám? Nem fullad meg? Biztonságosan hordozhatom?

Sajnos ennek a kérdésnek a tisztázatlansága sokszor megálljt parancsol a babahordozásnak. Inkább cipeli kézben. Ott jár a levegő.

Hogy is van hát ez?

Először is meg kell értenünk, hogy működik a baba. Úgy, hogy van nekik a kis buksijukban egy légzőközpontjuk. Ez arra való, ha sok a szén-dioxid a vérükben, és levegőt kell venni, akkor szól, hogy "hahó, most légvétel jön!", és a baba levegőt vesz. Ez érett újszülötteknél teljesen jól működik, önállóan lélegeznek.Viszont az ütemmel van egy kis gond. Ez a szabályozóközpont nem elég érett ha le van téve a baba (kiságy, járóka...). Lehetnek kisebb kihagyások a légzésben. Ezt úgy hívják, hogy periodikus légzés. Nem kell megijedni, ha a légzéskihagyás között kevesebb, mint 15 másodperc telik el, akkor ez normális.

Mi segít a baba félérett légzésszabályozásának? Figyelem, most újat fogok mondani: a hordozás. :) Ugyanis a szoros testkontaktus esetén a baba légzésritmusa egyenletes lesz. Az együtt mozgás, a baba mozgatása, a légzésünk (melyet érez) segít neki a szabályos légzésben. Mindez segítséget tud nyújtani a babának abban, hogy gyorsabban érjen, fejlődjön a kis buksijában lévő légzésszabályozó központ, ezáltal hamarabb legyen képes az önálló ritmusos légzésre kimaradás nélkül. Ebből a szempontból nagyobb biztonságban vannak hordozva, mint letéve.

Mi a helyzet a hordozóeszközökkel?

Kendő, mei tai, csatos... Bármi szóba jöhet, és bármelyikben lehet úgy a baba, hogy az arca nem látszik, és ez aggodalmat kelt a hordozó személyben is, és a kívülállóban is. Ha minőségi hordozóeszközt választasz, akkor az esetek nagyon nagy többségében pamut, és/vagy légáteresztő anyaggal találkozol. A hordozók nem zártak teljesen. A fejnél, kéznél, lábnál jár a levegő. Valamint a babák oldalra fordítják a fejüket. Ha mégis szembe fordulnak (mert így érzik jól magukat), és záródna a levegő elöl az orrnyílásuk, az oxigénhiányos állapotban az agy kapcsol, és reflexből elemelik a kis fejüket, és egy szusszanás kíséretében átfordítják.

Persze mihez vagyunk hozzászokva? Ahhoz, hogy a kiságyban/járókában/játszószőnyegen lévő babának ha nem látszik a szája, orra, akkor baj van/lehet. És ez így is igaz. Őt látjuk, és halljuk, mégsem vagyunk vele folyamatos kapcsolatban. De a hordozott babával igen. Látjuk, halljuk, és érezzük. Működik a reflex, és működik anya is, aki azonnal segít. Dolgozik a kémia, a reflexek a testkontaktus miatt. A baba biztonságban van.

Figyeljünk azért azokra a triviális dolgokra, hogy ha közös esőkabátunk, vízlepergetős (nem légáteresztő) hordozós kabátunk van, ne zárjuk azt a baba feje fölött. A hordozó megkötése ne legyen se túl szoros, se túl laza.

Mi van akkor, ha aggódó kérdések érkeznek hozzánk? Szelektáljunk első sorban. Kedves ismerősnek, rokonnak elmesélhetjük kicsit tudományosabban is a helyzetet.

De ha idegen kérdezi tőlünk az utcán, hogy "kap levegőt a baba?", vagy "nem fog megfulladni?" akkor szemezgethettek az alábbi frappáns válaszokból, melyeket ti gyűjtöttetek össze itt.